De tényleg.

A múlt héten volt alkalmam itthon lenni Bogival és Zétivel is kettesben. Nagyon szerettem.

Zétivel kitekertünk a rómaira. Bringáztunk, kecskéket néztünk, vonatokat számoltunk, kavicsokat dobáltunk a Dunába, játékboltban nézelődtünk, beszélgettünk.

Annyira cuki.

Volt két zseniális beszólása az oviban is a héten:

-Zéti, mi a kedvenc állatod? 
-A kecske. 
-Miért a kecske?
-Mert szép a lába és a gyomra!

Aztán Bogi lebetegedett. Szerencsére épp csak annyira, hogy suliba nem mehetett,  de itthon bármilyen progit csinálhattunk.

Úgyhogy jött velem Ecdl tanfolyamra, Bkv-ztunk, sétáltunk, beültünk a Donut Librarybe, Zaraban csajos rucikat próbáltunk és vásároltunk.

Annyira nagylány, okos, szép, talpra esett, vagány.

IMÁDOM.

Mindkettőt.

A legjobb dolog fiús és lányos anyának lenni.

A gyerekeken látni, hogy mennyire. Most leginkább Zétin. Pikk-pakk az én kis babámból nagyfiú lett. Mikor és hogy  történhetett ez??

Először is a nyár utolsó hetére megtanult tekerni a bringáján.

Másodszor: két hete letette a cumit. Ez azért is nagy szó, mert igazi függő volt. De egy fogorvosnál töltött látogatás után elhatározta, hogy ennyi volt, vége. Cserébe a cumitündér egy távirányítós vonattal lepte meg. Szerintem jó csere volt.

Harmadszor: hétfő óta az esti rizsital adagját már nem cumisüvegből issza. 

Negyedszer: Ma végre hosszú idő után ráérzett, hogy hogyan kell hajtani magát a hintában. Régóta próbálkozott, ma végre megtört a jég, és sikerült neki. Rettentő büszke volt magára, és persze én is rá.

Amúgy meg 28-as cipőt hord, 106 cm, majdnem 18 kg, és fociedzésre jár.

Már nem baba. Ez tény. A tények pedig rohadt dolgok. Ezt pedig jelen esetben nehezen tudom feldolgozni, nekem több időre lenne szükségem. Kettőt pislogok, és már ő sem akarja majd megfogni a kezem az utcán.

Ja, és Bogi az esti fürdésnél megkérdezte, hogy "anyaaaa, biztosan a télapó hozza az ajándékokat, nem ti teszitek oda a fa alá"? Váááááá!

Köszi idő, azt hiszem nem leszünk haverok!

De tényleg, minden okkal történik, mindig is hittem ebben, a Sorsban. Másban nem, de ebben igen.

Fel vagyok dobva!! Kutyasétáltatás közben, egy zacskó kutyak@kival a kezemben futottam össze a nagy betűs tanárommal, épp az elveszett lakáskulcsát kereste a buszmegállóban. Jól megölelgettük egymást, a kulcs pedig sajna nem lett meg.

A találkozás önmagában is meglepő volt, a tények ismeretében, hogy röpke 140 km-re lakunk egymástól és legutoljára az osztálytalánkozónkon futottunk össze évekkel ezelőtt.

De miután szóba elegyedtünk, az is kiderült, hogy 1 hete a mellettünk lévő házba költözött. Kicsi a világ! Még most sem hiszem el.

Nagyon sokszor eszembe jutott az elmúlt években, sokat jelentett nekem. Ő volt az egyetlen tanár az elitnek számító gimnáziumban, aki olyannak fogadott el, amilyen voltam, és úgy szeretett (én pedig viszont). Nem érdekelte, hogy acélbetétes bakancsot hordtam, vörösre festett rövid hajam volt, és minden ruhadarabom fekete.

Ő mindig is hitt bennem, látta a képességeimet, és igyekezett a haldokló önbizalmamat feléleszteni. Nehéz időszaka volt az az életemnek, nem találtam a helyem abban az iskolában, és otthon sem igazán. De irodalom és nyelvtan órákon ezeket félretettem, elfelejtettem. Egyszerűen imádtam az óráit, és nagyon sokat tanultam tőle. Mindenkinek olyan tanárt kívánok, amilyen ő volt!

Köszönöm tanárnő! Remélem sokszor találkozunk a jövőben!

Véget ért a nyári szünet, elkezdődött a suli és az ovi.

Zéti nagyon lelkesen várta, Bogi kevésbé,de végül mindkettőnek jól indult.

Bogi maradt a régi suliban, adunk a dolognak még egy esélyt, aztán majd meglátjuk. Most épp imádja megint (persze, jó részt még játszanak, végre talizott a barátnőivel stb.), morci, hogy jövő hét hétfőn előbb el kell hozni, mert a tanároknak értekezlet lesz. :D Kiváncsi vagyok ez meddig tart nála.

Zéti szuperül vette az ovit, 2 és fél hónap kihagyás ide vagy oda, nem zavarta. Várta a kis barátait (főleg Imit), és a középső csoportot, mert végre járhat focira és zenekuckóba. Mellesleg múlt héten megtanult tekerős biciklivel menni (egyelőre pótkerékkel), nagyon büszke magára, és mindenhova azzal közlekedik. Marha cuki.

Én nehezen találok magamra, nagyon furcsa, hogy nincsenek velem a gyerekek, hiányoznak. Azért persze megpróbálom hasznosan eltölteni az időmet, most épp elhatároztam, hogy a költözés előtt mindent kidobok a lakásból, amit nem használunk.

Ma az előszoba szekrénnyel kezdtem. 5 szatyorni kacat landolt a kukában. Egy rakás gyerekcipő is pihent odabent. Zéti cipőit lefényképezgettem és feltettem a netre, hátha valakinek kell. Bogi cipői mennek az unokatesónak.

Hamarosan indul az ECDL tanfolyam második etapja is, ha annak vége, hivatalosan is álláskereső leszek, huhh.

Amúgy haladunk, a garázst eladtuk, anyósom kutyusának találtunk szipi-szupi gazdit, holnap az új lakásunk műszaki átadása. Izgiiii!

Nagyon szerettem volna átmenteni a bloggeres blogomat ide, de sajna ez nem lehetséges. 

Így az előzményeket ezen a linken keresztül lehet megnézni:

http://petitpain.blogger.hu/